DLF_3002_SZLN2017_25_Metropol_DobreLehel

Nosztalgiázás a Metropol együttessel

Nosztalgianapot tartunk a Királyi hétről, az idén június 19–25. között rekordöntéssel lezajlott Szent László Napokról, és betekintünk a Metropol-koncert előtti készülődésébe, amolyan kulisszatitokként tárva fel a beszélgetésünk részleteit.  Az együttes fellépése előtt tartalmas beszélgetést folytattunk az együttes tagjaival, köztük Dobos Jocóval, Virányi Attilával, Orbán Andrással, Szász Ferenccel és Trendler Józseffel. A fülledt nyári délutánban egy árnyat nyújtó cseresznyefa alá menekültünk, aminek az utolsó próbán is túllevő, az esti nosztalgiakoncertre készülő együttes tagjai is kiváltképpen örültek.

 

– Hogyan készülnek a Szent László Napos fellépésükre?

 

Virányi Attila: Tulajdonképpen egy budapesti koncert után vagyunk. Megjelent tavaly a Blackbox című lemezünk, ami tíz olyan nótát tartalmaz, amelyek egykor nem jelenhettek meg magyarul. A koncert egy része ezek a bemutatója lesz, és persze játsszuk a klasszikus Metropol-nótákat, amelyek elmaradhatatlanok.

 

– Mennyire fontos Önök számára, hogy ezeket a dalokat sikerül magyarul is megszólaltatni?

 

Orbán András:  Így is énekeltük, magyarul ezeket a dalokat a turnékon, néhol titokban. Azonban nem jelentek meg még lemezen. Készült egy külön kis CD is ezekről, ám a nemrég kiadott album bakelitlemez, egy kuriózum, amiből csak a gyűjtők számára, összesen 260 példány készült. A gyűjtők értékelik, mert a mai napig egy ilyen bakelitlemez jobban szól, mint bármilyen hanghordozó.

 

– A Metropol-Group tagjai már jóval a zárónapi fellépés megérkeztek a Szent László Napokra, és részt is vettek a Nagyváradról elszármazottak találkozóján. Milyen érzés volt?

 

Orbán András: Olyan „érzés” volt, hogy meg sem ismertük őket. Teljesen olyan volt, mint egy érettségi találkozó. Az emberek érdeklődtek, feltevődött a kérdés, hogy  „Na, nem ismersz meg?”. Én már negyven éve érettségiztem, úgyhogy, persze nem ismertem rájuk. Majd felelevenedtek a közös emlékek, azonban sajnos nem volt elég időnk.

 

– Milyen kiemelkedő emléket tudnak feleleveníteni így hirtelen, ami kiemelkedőnek számított váradi életükben?

 

Orbán András: Számomra a legjobb emlék az, hogy én itt, a próbahelyszínünk melletti utcában laktam. Régebb Nagysándor utcának hívták. Ott laktam a 3-as szám alatt, és onnan indultam minden egyes turnéra. Volt egy Fender kombóm, aminek volt egy kereke, a hátamon ott lógott a hátizsák, tele kajával meg ruhával. Másik kezemben a gitár. Így toltam át a kombót a kis hídon, egészen a szakszervezetek művelődési házáig, ahol állt a busz, ha mondjuk nem volt pénzem taxira. Csak úgy gurítottam végig. Ez hatalmas élmény, most már nem csinálnám meg azért.

 

Virányi Attila: 1981-ben, amikor kiutasítottak, akkor elbúcsúztam Váradtól, és azt hittem, hogy nem lesz a közeljövőben alkalmam visszatérni. De aztán 1982-ben, a sportcsarnokban volt egy koncertünk, ahova meghívtuk az összes régi metropolost. Nosztalgiakoncertnek neveztük, és teltházas volt. Ennek nagyon örvendtem, különösen azután, hogy letartoztattak Biharkeresztesnél. Elment a vonat is, lévén, hogy akkoriban egy vonat járt Magyarország felé. Másnapig ültem ott, amíg átnézték az összes iratomat, és utána végül elengedtek. Ez volt a legszebb emlékem Váradról, mert attól féltem, hogy talán másképpen végződik.

 

– Milyen gyakran járnak Nagyváradra? Milyen változásokat vesznek észre?

 

Szász Ferenc: 1990-től kezdve többször is jöttünk, mivel a rokonság nagyrésze itt él. A felújított várnak nagyon örülök, valami zseniális, hogy a magyarságnak lett egy olyan központja, ami a miénk. Sok változás van a városban, de mivel évente kétszer-háromszor jövünk, mondhatni a szemünk láttára változott minden.

 

Orbán András: Én is gyakran járok, nekem a bátyám Szilágyságban él, tehát Váradon mindig keresztülmegyek. Nagyváradon vannak barátok, a szilvesztereimet itt szoktam tölteni, vagy ha koncertezünk, szintén itt vagyok. Most is tervezzük a Metropol 50. születésnapját, ami jövőre lesz. Reméljük, Trifán is velünk lehet, aki most a szívműtétje miatt nem jöhetett el, hogy megnézzen minket. Betegsége miatt is vált ki a bandából. Így  innen gyógyulást kívánunk neki. Nagyon hiányzik a színpadról, mert igazi jelenség. De hát majd jövőre, az ötvenéves bulin, akkor biztos, hogy ő is jelen lesz. És még valakit meg kell említenem, Ráduly Bélát aki az együttes motorja volt. 1994-ben halt meg, autóbalesetben. Ő volt a szíve, a lelke, a motorja mindennek, az énekes, a dobos, és mindennek már 23 éve. Azóta felkértem a Trendler Józsit, hogy legyen a dobosunk.

 

– Melyik az a dal, amely leginkább az együtteshez kötődik? Úgy értem, hogy a legszebb emlékek kapcsolódnak hozzá, vagy nagyon komoly érzelmekkel telített?

 

Virányi Attila: Van az együttesünknek egy himnusza, a címadó dal a fehér albumról, az Égig érhetne az ének. Ez minden koncerten elhangzik. Régen ekkor gyulladtak meg a görögtüzek, most mindenféle ilyen showt-ól eltekintünk, mert megzavarná az egész szervezést. De hát régen ezek a csúcspontok voltak.

 

– Milyennek látják az immár ötödik alkalommal megszervezett Szent László Napokat?

 

Dobos Jocó: Mindenféleképpen nagy rendezvény, méltó a váradi magyarsághoz és Szent Lászlóhoz is. Nagyon fontos, hogy a fiatalok tudjanak minderről, mert ugyebár gyökerek nélkül nincs jövő. Mivel láttam, hogy mindenféle vetélkedőkkel próbálják bevonzani a fiatalokat, és aktívan részt is vesznek, úgy gondolom, nagyon jó dolog. Itt kell kezdeni, és ebből nő ki egy új váradi generáció.

 

– Ott lesznek az Önök után fellépő, 55 év után végre Váradra is megérkező Omega-együttes koncertjén?

 

Virányi Attila: Természetesen. 1978-ban volt egy közös szerződésünk, az Agárdi Popstrandot közösen nyitottuk volna meg. Három napon át léptünk volna ott fel. Sajnos, az akkori politikai lehetőségek nem engedték meg, hogy eljussunk, úgyhogy ez elmaradt. Utána 1998-ban,  a kétszáz éves évforduló volt a színházban, ahol felléptünk. Másnap a Vigadóban, Budapesten, volt egy fellépésünk, ahol egy öltözőben voltunk az omegásokkal. Ők játszották a Petróleumlámpa című dalt, mi meg a Virágéneket. Akkor azzal a kérdéssel váltunk el, hogy vajon mikor találkozunk megint. Aztán 2006-ban, mikor az Uránia moziban bemutatták a Metropol-filmet, akkor Benkő Laci volt az, aki kommentálta a filmet, és a magyar rockereket képviselte.  Most ennyi év után sikerült végre ismét egy színpara felállnunk.

 

Orbán András: Ez nem csak nekünk érdekes, nekik is az, mivel Bukaresttől kezdve, Temesvárig, mindenhol túrnéztak. Amikor Kóbor Jánossal beszélgettem, azt mondta, hogy 55 évet kellett várni ahhoz, hogy ők megjelenjenek Váradon. Maga sem tudta, hogy miért kerülte el Váradot az Omega.

IMG_8925_SZLN_2017_23_AnaandtheBarbies_MolnarF

„Mi itt most megéltünk egy olyan élményt, ami nem hétköznapi” – az Anna and the Barbiesból Pásztor Annával és Pásztor Sámuellel beszélgettünk

Hogy mit éltünk meg június 23-án, péntek este? Szavakba lehet egyáltalán önteni az Anna and the Barbies lüktető energiáját? El tudjuk hinni, hogy mindannyian részesei voltunk egy fellobbanó tábortűznek? Nos, erről és hasonlókról kérdeztük az együttes alapító testvérpárját, Pásztor Annát és Pásztor Sámuelt.

 

– Tudjuk, már ezerszer hallottátok, ám nagyon kíváncsiak vagyunk: hogy éreztétek magatokat nálunk, először a Szent László Napokon?

 

Anna: Nagyon-nagyon féltünk, mert nem játszottunk még itt, a Szent László Napokon. Nemrégiben játszottunk Szerbiában és teljesen félénk közönség volt, nagyon sokan nem is tudtak magyarul, és meg kellett tapasztalnunk azt az állapotot, amikor tényleg meg kell hódítani egy lehetetlen helyzetet. A zenekarral nagyon küzdöttünk, a tömegnek jó részét meggyőztük, de nagyon nehéz volt egy teljesen ismeretlen tömegnél. Féltünk, hogy hátha itt is hasonló lesz: nem ismernek, hátha nem is annyira szeretik, idegen lesz ez a zene. Ám annyira kedves volt mindenki, hogy már az első pillanattól nyitottak voltak. Éreztük, hogy volt némi megdöbbenés, méregettek minket, azonban szépen fejlődtünk fel. A végén az össznépi ugrabugra zseniális volt. Mindenféle korosztály képviseltette magát. Láttam egy hölgyet, aki nyolcvan körül lehetett, és a végén ő is táncolt. Annyira örültem neki.

 

– Hogyan tudnád jellemezni ezt a koncertélményt?

 

Anna: Nagy szél volt, amikor jöttünk, és a koncert alatt átváltozott ez a nagy szél egy puha, lágy simogató, kedvesen ringató levegőjátékká. Tényleg olyan volt, mint mikor egy óriási vihar egyszer csak megszelídül és átölel.

 

– Honnan van ez a belőletek kirobbanó temérdek energia?

 

Sámuel: Elsősorban nagyon felturbóz minket az, hogy téthelyzetben vagyunk. Temérdek ember eljön, és megnéz minket. Tudjuk, hogy a közönség nagy része nem a törzsi rajongónk, hanem csak úgy kijött, mert van egy rendezvény, vagy érdekli a zenekar. Ebben a helyzetben kell győzni. Továbbá, egyes emberekben, valahol egy született feszültség van, egy igazi rock and roll szellem, és azt ha odarakják a színpadra, akkor  lassan fölgyullad, és világít. Én szeretem azt gondolni, hogy mi ilyenek vagyunk, és ha bármikor odadobnak minket közönségnek, akkor mi felgyújtjuk ezt a lángot, megpróbálunk világítani amennyire csak tudunk.

 

Anna: Ez tényleg úgy működik, mint amikor az ember megpróbál tábortüzet csinálni. Csiholja először – ilyenkor megyünk mi fel a színpadra. Semmi sem akar meggyúlni. Aztán addig csiholjuk a gitárt, az erősítőt, addig kiabálok, hergelem magunkat először, míg meggyullad egy pici őrláng. Majd fújni kezdjük, és bekapcsolódik a közönség, elfogadnak minket. Jön az első kiabálás, az első taps, az első velünk táncolás, éneklés, akkor ez nagyobbra lobbantja a lángot. Nem mi csináljuk ezt. Mi elkezdjük, és ha van hajlandóság, akkor tényleg egymásnak adjuk az energiát.

 

– Hogy éreztétek, milyen volt a közönség reakciója?

 

Sámuel: Sokszor játszunk városnapokon meg egyéb rendezvényeken, azonban más típusú a közönség, mint itt. Az itteni koncertünk közönsége nagyon figyelmes volt, először kicsit zárkózott meg távolságtartó, de odaadóan figyelmes. Még akkor is adott vissza impulzust, amikor éppen nem csináltunk semmit. Ez abszolút érezhető volt, és messze kiemelte sok más hasonló rendezvényből.

 

Anna: Igen, például egy fesztiválon már van egy alapvető feszültség az összegyűltekben. Odajönnek, mert mi vagyunk a kedvenc zenekaruk, vagy hallották az egyik számunkat, vagy nekik csak úgy mindegy. A fesztiválokon ez egy eldöntött dolog, és inkább arról szól, hogy milyen hangos a gitár, vagy milyen hangos a dob, ugráljunk és bulizzunk és utána menjünk haza a haverokkal. Itt meg teljesen más típusú érzésünk volt, mert átadtuk egy teljesen ismeretlen közönségnek azokat az üzeneteket, amelyek a mi belső töprengéseink. Ők meg figyeltek és rábólintottak.

 

– Mit kell tudni ezekről az üzenetekről?

 

Anna: Én sosem találom ki, hogy mit szeretnék üzenni. Ki vagyok én ehhez? Nem más szinten levő emberek vagyunk, sem a költők, sem a művészek nincsenek egy emelettel magasabban, hogy utasításokat adjanak. Ha kijelentő mondatként, vagy kérdésként összegzek magamban, az érzést megpróbálom becsomagolni a szavakban, és utána dallamot próbálok keríteni neki, felöltöztetni hangszerekkel, és azt adom át. Nem pedig kigondolom, hogy mit szeretnék most itt az emberekkel csinálni, majd ők eldöntik, hogy mit szeretnétek. Ezért nincs is meghatározott üzenet. A Nem leszek szerelmes dalt Janó írta. Ez az érzés az ő baja volt, én meg elénekelem. Van, aki röhög rajta, vagy a kesergőbe sírja. Az összes üzenet ilyen.

 

– Mit jelent számotokra a királyi hét?

 

Sámuel: Nehéz erre válaszolnuk, mivel mi éppen becsöppentünk az itteni hangulatba. Ám ha azt mondhatom, hogy átszűrödött a Szent László Napok szellemisége, akkor úgy érzem, hogy mi itt most megéltünk egy olyan élményt, ami nem hétköznapi.  Nem egy mindennapi koncert volt ez számunkra, hanem sajátos aurája volt az esténknek.

 

Anna: Igen, a királyokhoz ilyen emelkedettség társul. Na meg,  rock and roll arcoknak lenni manapság az egyik legnagyobb királyság. Nekünk lehet, hogy ezt jelentette. Lehet, hogy  királyok vagyunk, de nekünk az volt nagyon király, hogy ti így szerettetek minket.

 

– Királyok vagytok, maradjunk ennyiben, és most képzeljétek el, hogy Szent Lászlók vagytok mind a ketten egy napig. Mi a legelső dolog, amit elrendeltek?

 

– Kijelentjük, hogy senkinek nem kell dolgozni menni. Mindenkinek szabadság. A trónunk mellé pedig beállítjuk a királyi zenekart, és mindenkivel együtt bulizunk. Ennyi.

IMG_7740_SZLN_2017_23_vetelkedo_MolnarF

Innováció, oktatás és egy kis vártájfutás

Az idén június 19–25. között lezajlott, immár ötödik Szent László Napokra kilátogatók megismerkedhettek az Ady Endre Gimnázium azon diákjaival is, akik megépítették azt a robotot, amellyel megnyerték a World Robot Olympiad verseny magyarországi szakaszát, ezzel együtt pedig a jogosultságot arra, hogy részt vegyen az Újdelhiben megrendezett döntőben, onnan pedig a 82 csapat közül a tisztes 10. helyezéssel tértek haza.

 

DLF_1319_SZLN2017_24_-Innováció-az-oktatásban_DobreLehel_k

A sikeres diákokat előbb a Nagyváradról elszármazottak találkozóján láthattuk, majd egy későbbi panel keretében is bemutatkoztak. A bemutató után dr. Aáry Tamás Lajos, az oktatási jogok magyarországi biztosa tartotta meg rövid előadását az innováció szükségszerűségéről. Elmondása szerint nem szükséges finnek lennünk ahhoz, hogy feltegyük azt a kérdést, amelyet az oktatásban eddig soha nem tettek fel: „miért tanítunk?”. A „mit tanítunk” kérdés már többször megválaszolásra talált Romániában, ám nem mutatott jelentős változásokat. Aáry szerint az Ady-SOKK, azon fiatalok közé tartoznak, akik feltették maguknak a gyerekkorban annyiszor kimondott kérdést, és kíváncsian várták rá a választ, ezer órán át dolgozva és kijavítva kis robotuk minden részét. Ez a kérdés jelentheti a romániai oktatási innováció fejlődését.

IMG_9645_SZLN_2017_24_dijatado_MolnarF

A jövő nemzedékéhez szólt a Kárpátmedencei Szent László-vetélkedő is, amelynek döntőjét a Szent László napok keretében, Nagyváradon szervezték meg pénteken, az ünnepélyes díjazást pedig szombaton tartották meg a vár Fejedelmi udvarában. A díjátadón részt vett Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Okos Márton, a Szent László Emlékév Bizottságának tagja, Czibolya Gábor, a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkárság munkatársa, valamint házigazdaként Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezője. Kovách Antal főszervező elmondása szerint a Tiszta szívvel, erös kézzel elnevezésű vetélkedőn összesen kilencven iskola nyolcvan csapata vett részt, a döntősök nyolc elődöntőből érkeztek a váradi döntőbe. Tőkés László felszólalásának középpontjában az összetartozás gondolata állt, míg Lomnici Zoltán Szent László királyunk alakja köré építette beszédét, hangsúlyozva, hogy milyen sokat köszönhetünk szent királyunknak.

Többnyire a tizenévesek körében volt ugyanakkor népszerű az Ady Endre Gimnázium Sportklubja által szervezett Vártájfutás is, de más generációk is szép számban csatlakoztak.

DSC_1028_k

120 esemény, több mint 60 000 látogató – mérleget vontak a Szent László Napok szervezői

Sikerként könyveltük el az idei Szent László Napokat, jövőre is folytatjuk! – vontak mérleget Nagyvárad kulturális fesztiváljának szervezői július 3-ai, hétfői sajtótájékoztatójukon, amelyet a június 19–25. között lezajlott eseménysorozat helyszínén, a váradi várban tartottak meg, és amelyen számos partnerintézmény, társszervező egyesület képviselője is részt vett.

Az egybegyűlt szervezőket és a sajtó munkatársait V. Korpos Dalma, a főszervező Szent László Egyesület elnöke köszöntötte, és megköszönte egyúttal mindenkinek, hogy kivették részüket abbból, hogy idén sikerült csúcsra pörgetni a Szent László Napokat.

Hasonlóképpen kösznetnyilvánítással kezdte megszólalását Zatykó Gyula főszervező is. A partnerek sorából Nagyvárad és Debrecen önkormányzatát, a várgondokságot és a Partiumi Keresztény Egyetemet emelte ki, mondván, rangot ad a Szent László Napoknak is, és a szervezők munkájának elismerése, hogy ilyen rangos partnerek is felkarolják a kezdeményezést.

A konkrét mérleget Mihálka Melinda programigazgató vonta meg. Mint kiemelte, a hét – a nulladik nappal együtt nyolc – nap alatt megszervezett 120 rendezvényre több mint 60 ezren látogattak el, ami látogatói rekordot jelent az immár ötödik alkalommal megszervezett kulturális fesztivál történetében. A programigazgató elmondta, a csendőrség becslései szerint a péntek esti koncerteken – Loyal, PASO, Anna and the Barbies – 8 000-en, a szombatin – KFT és Demjén Ferenc –15 000-en, míg a vasárnapi csúcsnapon, amikor az egykor Nagyváradon megalakult Metropol-Group, majd az Omega lépett fel a Szent László Napok keretében, 20-23 000-en látogattak ki a várba.

Mihálka Melinda hangsúlyozta, bár kisebb léptékben, de a gyermekeket megcélzó programok is hasonló népszerűségnek örvendtek, vasárnap délután ki lehetett volna tenni a megtelt táblát a belső várudvarra, olyan sokan gyűltek be ott zajló koncertre, a kézművesfoglalkozásokra, lovagi tornákra, játékokra.

Mint Mihálka Melinda is kiemelte, idén 8 társszervező egyesület és 25 partnerszervezet segítette a szervezők munkáját. Közülük néhány képviseltette is magát a hétfői sajtótájékoztatón.

Szántó Ildikó, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nagyváradi képviselője is sikerként tekint az általuk megszervezett kézművesfoglalkozásokra, amelyeken mintegy 450 gyermek vett részt, közülük 300-350-et gyermekotthonokból hozta el a Szent László Napokra.

Bruncsák Gyöngyi, a Máltai Szeretetszolgálat nagyváradi fiókszervezetének elnöke emlékeztetett, ők tulajdonképpen „a szeretet önkéntesei”, és ezen gondolattól vezérelve döntöttek úgy, hogy szeretnék kivenni a részüket a Szent László Napok lebonyolításában, s felajánlották, hogy biztosítják az elsősegélynyújtást. Kiss Balázs, a szeretetszolgálat ifjúsági vezetője nyugalmasnak nevezte a fesztivált, mint mondta, a több mint 60 ezer résztvevőhöz mérten alig 26 esetben volt szükség a munkájukra, többnyire dehidratációról volt szó a nagy hőségben, de egy személy szívinfarktust is szenvedett – túl van minden veszélyen.

„A Szent László Napok bebizonyította, hogy összefogással, politikamentesen tudunk együtt ünnepelni” – összegzett Bruncsák Gyöngyi.

Részt vett a sajtótájékoztatón Nemes István, a nagyváradi Posticum programigazgatója is – a Szent László Egyesület a kulturális központtal hozta tető alá a nagysikerű Szent László-legendák dzsesszre hangszerelve című produkciót. Mint Nemes István felidézte, szerették volna az előadással közelebb vinni egymáshoz a város magyar és román ajkú lakosságát, és ez össze is jött, nagyon sok románnal is sikerült így megismertetni városalapító lovagkirályunk alakját. Aki lemaradt volna, azoknak jó hírrel szolgálunk, Nemes István bejelentette, hogy CD-n is kiadják az előadás anyagát. És a folytatás sem marad el, Zatykó Gyula bejelentette, jövőre is hasonló produkcióval rukkolnak majd elő a Posticummal közös szervezésben.

Mint már mindenki tudja, nincs Szent László Napok kézművesvásár nélkül. Idén ezt a rendkívül nagy érdeklődésnek örvendő eseményt Pázmán Ida, a Nagyváradi Kézműves Ház vezetője szervezte meg. A hétfői sajtótájékoztatón elmondta, idén 40 kézművesmester vett részt a Partiumból, Erdélyből és a Székelyföldről. Az idei év újdonságát a mesterségbemutatók jelentették, az érdeklődők a fesztivált csúcsra járató június 23–25-ei hétvégén a várudvarban nyomon követhették, hogyan készül el egy kopjafa, hogyan kell nemezelni vagy éppen hogyan szövik a szőnyegeket. A Szent László emlékére elkészült kopjafát be is mutatták a hétfői sajtótájékoztatón, a szervezők pedig keresik számára a megfelelő helyet.

 

IMG_8177_SZLN_2017_23_PASO_MolnarF_k

„Olyan élményt szeretnénk adni, ami hat a szívre, a lábra, az elmére, az érzelmekre” – Beszélgetés Tóth Kristóffal, KRSával a PASO-ból

Nagyon pörgős, ugrálós és dallamaiban fölülmúlhatatlan koncertélményt hagyott maga után a Pannonia Allstars Ska Orchestra, rövidebben a PASO a nagyváradi Szent László Napokon. Interaktív koncertjük vérpezsdítően hatott a még mindig napmelegétől túlfűtött verőfényes pénteki délutánban. Az énekes energiabombaként buzdította a közönséget, hogy vele együtt táncoljon, ugráljon a jamaikai stílusú ska, raggae zenékre. Tóth Kirstóffal, művésznevén KRSával beszélgettünk a koncert kapcsán.

 

– Ha egy szóban kellene jellemezned az itt megélt koncertélményt, mi lenne az?

– Ez nehéz… Talán az örömzene vagy az életöröm. Valamelyik a kettő közül. Nem tudom melyik a találóbb, de azt hiszem az örömzene.

 

– Nagyon pörgősek a koncertjeitek, telis-tele interakcióval, közös mozgással. Mit szeretnétek ezekkel a dinamikus feladatokkal, mint a felugrás, guggolás létrehozni?  

– Tulajdonképpen azt szeretnénk, ha mindenki részese lenne a koncertnek, beleolvadna a zenei élménybe, és átérezné  azt. A ska alapvetően egy tánczene, amit fűszerezzünk különböző jamaicai stílusokkal vagy balkáni zenével. Tény, hogy a közös mozgást arra használjuk, hogy kicsit megtörje a jeget, hiszen amikor elkezd mozogni a közönség, onnantól kezdve már benne van táncban… Néha már eleve nagyon vevő a közönség, és magától ugrál.

 

– Szerinted mi  a küldetésetek,  mit szeretnétek adni az embereknek?

– Alapvetően a mi küldetésünk az volt, hogy ebbe a régióba a jamaicai típusú skát behozzuk, és bemutassuk az embereknek. De most már ezen túl vagyunk valamilyen szinten, és a saját ízünket is belecsempésztük. Így a zenénk egyfajta lekommunikálása és vérmérséklete azoknak a zenéknek amiket mi nagyon szeretünk. Egy ilyen teljes, komplex élményt szeretnénk adni, ami hat a szívre, a lábra, az elmére, az érzelmekre.

 

– Hogyan tudnád befejezni azt  mondatot: Ha zene, akkor az legyen…?

– Megkapó. Ez a szó leírhatja azt is, hogy milyen a zene, és azt is, hogy esetünkben egy ilyen hipnotikus transzbaejtően repetitív skánál mi az, ami megragad az emberekben, mi lehet a mondanivalója, a lüktetése. Mindenképpen egy ilyen elem kell hogy legyen a dallamokban.

 

– A idei Szent László Napoknak a mottója a Királyi hét. Volt neked valaha ilyen királyi heted, vagy élményed?

– Nagyon nehéz kiválasztani egyet, mert azt gondolom nagyon sok volt, és nagyon hálás vagyok ezért az életnek. Én nagyon szeretek utazni, és voltam sok egzotikus tájon, de igazából olyan helyeken is, amelyek országhatáron belüliek, és ahol a környező tájakban olyan  gyönyörűségeket láttam, vagy tapasztaltam meg, amelyekért máig hálás vagyok. Nagyon vizuális típus vagyok, és nagyon szeretem a gyönyörű tájakat, ugyanakkor persze, ha valahol egy jó  ételt vagy italt tudok megkóstolni, az is nagyon sokat tud jelenteni a számomra. Engem, azt hiszem, hogy könnyű lenyűgözni, és én nagyon boldogan tudom befogadni ezeket az élményeket.

 

– Ha te lehetnél Szent László egy napra, mi lenne az első dolog, amit megtennél?

– Ez nehéz kérdés. Nem tudok konkrétumot mondani, inkább azt mondanám, hogy az intézkedésem valószínűleg olyan jellegű lenne, ami nem csak nekem és a szűk környezetemnek jó, hanem valami egészen globális dolog. Azt hiszem, hogy a valami olyasmit tennék, ami az életkörülményeinket javítaná és a környezetünket, tágabb értelemben ezt a bolygót védené.

 

– Kulisszatitokként elárulnád nekünk, hogy van esetleg rejtett kalapkollekciód?

– Igazából a kalapokat, amelyeket a fellépéseken hordok, azokat elhasználom. Ezek nem annyira tartósak, pár hónap alatt nagyon megrongálódnak. Akad olyan is, amelyekre ráültek a többiek  a buszban úgy, hogy turnéba  voltunk és nem volt nálunk másik. Majd szívrohamot kaptam, de szerencsére ki tudtam kalapálni. Van egy pár, amiket megtartottam. Meg van egy-két baseball sapkám is, de a fellépő kalapokból nagyon kevés maradt meg.

IMG_2527_SZLN_2017_25_BaloghZoltan_MolnarF-(1)_k

Vendégünk volt Balog Zoltán miniszter

A június 19–25. között lezajlott Szent László Napok zárónapjának vendége volt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. A rangos meghívott vasárnap délután érkezett a nagyváradi várba, ahol Zatykó Gyula, a kulturális fesztivál főszervezője fogadta. A felek tárgyaltak a Szent László Napokról, annak jövőjéről, majd bejárták a várudvart, ahová egyre csak özönlött a tömeg az esti koncertekre – aznap az egykor Váradon megalapított Metropol-Group és az 55 éve várt Omega együttes lépett színpadra.

Balog Zoltán a két koncert között köszöntötte a kulturális fesztivál résztvevőit. Rövid megszólalásában azt Szent László-legendát idézte, miszerint a lovagkirály koporsója elindult Várad felé, a szent királyunk ugyanis azt szerette volna, ha az általa alapított várban helyezik örök nyugalomra. „Ez a történet nekünk azt üzeni, hogy az utat Várad felé meg kell találni, és az nagyszerű dolog, hogy a váradiak a világ minden részéből hazajönnek a Szent László Napokra. Akik Várad felé megtalálják az utat, találják meg egymás felé is. Mi magyarok, találjuk meg az egymás felé vezető utat, és ebben segít nekünk az Omega” – fogalmazta meg a tárcavezető.

IMG_2339_SZLN_2017_25_BaloghZoltan_MolnarF_k

Ebben a városban az alfa az Szent László – tette hozzá, bejelentve egyúttal az egybegyűlteknek, hogy a magyar kormány Szent László örökségét, a váradi római katolikus püspöki palotának a rendbehozatalát, a magyar örökség megerősítését 2 milliárd forinttal támogatja. „Mert ami a miénk, arra vigyázni kell, azt nem szabad kiengedni a kezünkből, és ebben szeretném, ha szövetségesek lennénk” – fogalmazott.

IMG_2700-Edit_SZLN_2017_25_BaloghZoltan_MolnarF-2-(1)_k

DSC_5615_k

A Szent László-templomban ég a Szent László-láng

A nagyváradi Szent László templomban is lobog ezentúl a Szent László-láng.

A lángot a Szent László Napok szervezői kapták ajándékba az idei kulturális fesztivál idején az Országos Lengyel Önkormányzattól, ám úgy döntöttek, hogy annak nem egy irodában kell lobognia, hanem templomban a helye, hogy minél többen láthassák. Ezért a szervezők nevében a keddi Szent László-búcsún Moldován Gellért átadta megőrzésre Pék Sándor esperesnek, aki az oltárra helyezte.

A Szent László-lángot a Magyarországon élő lengyel közösség önkormányzata indította útjára, s a tervek szerint idén bejárja a lovagkirály nevéhez kötődő kárpát-medencei és lengyelországi helyeket. Május 31-én Ferenc pápa is megáldotta azt.

Fotók: Boros Csilla

 

DSC_5612_k

DSC_5626_k

IMG_3120_SZLN_2017_25_Omega_MolnarF

Rekord rekord után – csúcsdöntéssel zárult az 5. Szent László Napok

Nem sokáig tartotta a látogatottsági rekordot az 5. Szent László napok szombat estéje, ezt már a vasárnap este megdöntötte: 18–20 ezren látogattak ki az Omega koncertjére a nagyváradi várba, így a június 19–25. között lezajlott kulturális fesztivál látogatóinak száma meghaladta a 60 ezret.

Az egykor Váradon megalapított Metropol-Group igazi nosztalgiautazáson kalauzolta végig vasárnap esti koncertjével a nagyérdeműt, Orbán András, Szász Ferenc, Dobos József, Trendler József és Virányi Attila sok-sok rég hallott dallamot szólaltatott meg a várfalak között.

Közben egyre gyűlt a tömeg a nagyszínpad előtt és a sörsátraknál, és várták az immár 55 éve várt Omega-koncertet – a méltán népszerű zenekar ugyanis még soha nem járt a Körös-parti városban.

Amíg a közönség a látványelemek élvezetét lehetővé tevő sötétedésre várt, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezője szólt az egybegyűltekhez, és zárta le egyúttal az idei fesztivált.

 

„Az utat Várad felé meg kell találni”

Balog Zoltán azt Szent László-legendát idézte, miszerint a lovagkirály koporsója elindult Várad felé, a szent királyunk ugyanis azt szerette volna, ha az általa alapított várban helyezik örök nyugalomra. „Ez a történet nekünk azt üzeni, hogy az utat Várad felé meg kell találni, és az nagyszerű dolog, hogy a váradiak a világ minden részéből hazajönnek a Szent László Napokra. Akik Várad felé megtalálják az utat, találják meg egymás felé is. Mi magyarok, találjuk meg az egymás felé vezető utat, és ebben segít nekünk az Omega” – fogalmazta meg a tárcavezető. Ebben a városban az alfa az Szent László – tette hozzá, bejelentve egyúttal az egybegyűlteknek, hogy a magyar kormány Szent László örökségét, a váradi római katolikus püspöki palotának a rendbehozatalát, a magyar örökség megerősítését 2 milliárd forinttal támogatja. „Mert ami a miénk, arra vigyázni kell, azt nem szabad kiengedni a kezünkből, és ebben szeretném, ha szövetségesek lennénk” – fogalmazott.

 

Viszlát jövőre, ugyanitt

Zatykó Gyula főszervező megköszönte Balog Zoltánnal, hogy együtt ünnepel a váradi közönséggel. „Tulajdonképpen ezt az egy hetet, azon belül az utolsó három napot egy tízfős csapat és negyven önkéntes hozta létre. Sokat dolgoztunk, de látva ezt a gyönyörű tömeget, az mondom, megérte. És jövőre megint nekifogunk, és megint meg fogjuk szervezni. 120 program volt ezen a héten – ez nem jöhetett volna létre, ha nem kaptuk volna meg a támogatásokat. Intézmények támogattak, a magyar kormány elsősorban, a Nemzeti Kulturális Alap, a Bethlen Gábor Alap. A Partiumi Keresztény Egyetem hathatós segítségére is számíthattunk. A nagyváradi városháza és a debreceni városháza is támogatott. Köszönöm szépen nekik” – fejtette ki Zatykó Gyula. Ugyanígy köszönetet mondott a társszervezőknek, partnerszervezeteknek, a vár vezetőségének, az önkénteseknek, valamint a szervezői csapatnak.

„Még két köszönésem van. Az egyik az égieknek, hogy velünk tartottak. A másik az Önök, ti vagytok. Kulturáltan tudunk szórakozni. Nem láttam részeg embert, kevés szemét volt. Azt hiszem, hogy kivívtuk a városháza és a város becsületét. Köszönöm szépen!” – zárta rövid felszólalását a kulturális fesztivál főszervezője.

 

Fergeteges Omega-koncert zárta a Szent László Napokat

Ezt követően pedig fel is csendültek az első akkordok: látványos lézershow és sodró lendületű rockzene tudatta a nagyváradi várba kilátogatókkal, hogy elérkezett az 5. Szent László Napok leginkább várt pillanata, egyben záró momentuma: fennállása óta először lépett fel a Partium fővárosában a legendás Omega együttes.

Kóbor János, Benkő László és csapatuk pedig frenetikus koncerttel hálálták meg az 55 éves várakozást: a zenekar legnagyobb slágereit gyűjtötték csokorba, és a kétórás buli első pillanattól az utolsóig fenntartották a forró hangulatot. Ennek köszönhetően a közönség soraiban idősebbek és fiatalok is teli torokból énekelték együtt Kóbor Jánossal a Gyöngyhajú lányt vagy a Lénát.

Szent László király pedig ezúttal is vigyázott váradi népére: bár a koncert kezdetére baljós, sötét felhők kezdtek gyülekezni, és az est leszálltával a távolban villámok „kontráztak” az Omega-koncert lézershow-jához, a vihar és a zápor elkerülte a várat, így a 18–20 ezer fős közönség zavartalanul élvezhette ki a történelmi koncert minden pillanatát.

 

Köszönjük!

Viszlát jövőre!

DLF_2156_SZLN2017_2506_KFT_DobreLehel_k

„Mi nem öregek vagyunk, hanem régóta vagyunk fiatalok” – Beszélgetés Bornai Tiborral a KFT-ből

Miért tartja magát valamelyest nagyváradinak Bornai Tibor, a KFT billentyűs-énekese, dalszerzője? Ki volt a lány a mólón a Balatoni nyár című halhatatlan slágerben? Mit gondol a Szent László Napokról? Hát Nagyvárad kulturális fesztiváljának a közönségéről? – minderre fény derül, ha elolvassák a Szent László Napok keretében június 24-én, a nagyváradi várban megtartott KFT-koncert után vele készített interjúnkat.

 

– Nagyon általános kérdéssel kezdeném, amelyet biztos nagyon sokszor hallottál, ám mindannyiunkat lázban tart: hogy éreztétek magatokat a mai este során?

 

– Ha egy zenész koncert közben lenéz a színpadról, és azt látja, hogy egy ekkora tér tele van emberrel, akkor az nem lehetséges, hogy rosszul érezze magát. Ráadásul, ha ezek az emberek örülnek, megmozdulnak együtt lélegeznek a koncerttel, a dalokkal, az maga a boldogság, a mámor. Ezért alakít az ember zenekart.

 

– Néhány dalotok teljesen megmerevítette az időt, és vissza-visszahozta a régmúlt emlékeit. A rajongóitoknak ezek a dalok nagyon sokat jelentenek. Van számodra is olyan dal, amelyhez nagyon emlékezetes marad egész életedben?

 

– A balatoni nyár szerzeményem több szempontból is emlékezetes. Elárulok két titkot, annak ellenére, hogy nem szoktam elárulni, mert sokan kérdezgetnek, hogy mi a valóság a dalszövegeinkből. Egy picit elárulok most belőle. Az a szőke lány, akit én vártam a tihanyi révnél, az első feleségem volt. A csónakjelenet azonban kitaláció. Ám, azt a második feleségem nem hitte el, hogy nem történt meg, és azóta el is váltunk. A harmadik versszak nekem a második házasságomba került.

 

– Bizony, erre nem is gondolnánk, mikor a Balatoni nyár című halhatatlan slágert hallgatjuk. Talán ezért is faggatnak titeket a dalokkal kapcsolatban. Mégis ennyi élettapasztalat, dal és érzés után mindannyian örök fiatalok maradtatok. Hogyan lehetséges fenntartani ezt az örök fiatalságot, megőrizni a pörgést?

 

– Azt gondolom, hogy ha fel kellene tartani, akkor már nem lenne. Ez van. Ezt nem kell fenntartani. Létezik egy halvány elméletem arról, hogy ha az ember folyton töri a fejét valamin, állandóan mozgásban van az agya, új dolgokon gondolkodik, tervezget, nap, mint  nap van valami agyi izgalom, akkor lehet, hogy ez távol tartja az öregedést az embertől. Így talán hosszabb ideig marad fiatalosabb. Én azt hiszem, hogy azzal magyarázható a dolog, hogy pörög az agyunk. Azt szoktam mondani,  hogy mi nem öregek vagyunk, hanem régóta vagyunk fiatalok.

 

– Milyennek találod a Szent László Napokat? Voltatok korábban Nagyváradon?

 

– A Szent László Napokon még nem voltunk, azonban egyszer régen játszottunk itt. Ma mikor megérkeztünk a délután közepén, annyira meleg volt, hogy bemenekültünk ebbe a hűvös pincébe, igazából nem néztünk körül. Emiatt egy kis lelkiismeretfurdalásom van. Azonban ha elcsendesednek a csatazajok, akkor majd egy kicsit körbeszimatolok.

 

– A nagyváradi Szent László Napok tulajdonképpen a nagyváradi magyarság ünnepe. Mit gondolsz, miért fontos egy hasonló rendezvényt életre kelteni?

 

– Egészen biztos vagyok benne, hogy akármennyi magyarajkú ember él itt, időről-időre meg kell hogy erősítse a lelküket, hogy sokan vagyunk. Időnként nagy megerősítés lehet, hogy összetartozunk, hogy szeretjük egymást, tudunk ugyan annak a dolognak örülni napokon keresztül.  Ha a kultúrához soroljuk azokat a koncerteket, amelyek itt vannak, akkor van egy közös kultúránk, hogyha kézművességet vesszük számba, akkor van közös múltunk. Nyilván, hogyha ez nem lenne, akkor előbb-utóbb elhalna ez az érzés. Ez olyan, mint ha azt mondanám, hogy jó humorérzékem van, és bemegyek egy szobába, ahol egy csomó olyan ember ül, akinek semmi humorérzéke nincsen. Én hiába mondok viccet, nem nevet senki. Így egy rövid idő múlva az én humorérzékem is el fog múlni. Lehet, hogy a magyarságérzet is hasonlít ebből a szempontból a humorérzékre.

 

– Milyen élménnyel gazdagodtál a váradi ittléted alatt?

 

– Nagyon szürke, és szomorú emlékeim voltak a határtól Nagyváradig tartó útról. Rongyos csövek kanyarogtak az út fölött a baloldalon. Halott gyárak kitört ablakai néztek  felénk, és most ahogy végigjöttünk azt láttam, hogy felépült, megszépült, minden kulturált lett. Ez volt az első benyomás. Második benyomásom volt, hogy milyen szép tavirózsák nyílnak itt a várárokban. A vízen három félét is láttam, fehéret, sárgát meg olyan halvány pirosat. Aztán kiszálltunk és megrohantak minket, valóságos szeretetrohamban részesültünk. Azonnal az orrunk alá dugtak egy csomó kolbászt, meg Csíki sört. Ez a legnagyobb élmény számomra, ez a sok ember, akik mind mosolyogtak és örültek nekünk, és mi is örültünk nekik. Egyébként születésemtől húsz éves koromig a Nagyvárad téren laktam Budapesten. Úgyhogy nekem Nagyvárad ilyen formában a szülőhelyem.

mindefelek_honlapra_musica_historica

Egy kis múltidézés a királyi héten

A történelem, a múlt a vasárnapi napon is hangsúlyos szerepet kapott, amellett hogy Szent László Vitézei igazi középkori hangulatot teremtettek az 5. Szent László Napok zárónapján, a várban és a városban egyaránt több múltidéző esemény zajlott. Moldován Gellért vezetésével a Pece-parti Párizs szecessziós szépségeit tekinthették meg az érdeklődők, és aki még több szecesszióra vágyott, az a Darvas–La Roche házban kialakított szecessziós múzeumba is ellátogatott, ahol Várad egyik legszebb polgári házának volt tulajdonosa, Simon Judit vezette körbe az érdeklődőket.

De a váron belül is bőven volt felfedezni való, valamennyi múzeum hűs termeivel várta a látogatókat, míg a vármúzeum szakavatott idegenvezetői a fejedelmi palotán kalauzolták végig az érdeklődőket.

mindefelek_honlapra_szivsebesz

Eközben nagy érdeklődés mellett zajlott dr. Papp Lajos szívsebész előadása is, aki ezúttal a magyarság európai küldetéséről beszélt nagyváradi közönségének.

A Musica Historica régizene-együttes pedig a 11.–15. század magyar és nyugat-európai muzsikájából adott ízelítőt a Vártemplomba begyűlt közönségének, igazi történelmi zenei utazásra vitték a nagyérdeműt.

A múlt ismeretéről is számot adhattak ugyanakkor a Szent László Napok résztvevői: Szent László-kvíz is zajlott vasárnap koraeste a várban, amelyen a csapatokat városalapító lovagkirályunkról, Nagyváradról, illetve a Szent László Napokról faggatták.